Dénes Judit

1982-ben születtem Budapesten és azóta is itt élek.

A családom a lakatos szakmából és így a cégünkből él.

Iskoláimat is Budapesten végeztem. Az általános iskolában nem kellett sokáig várni rám, hogy eldöntsem, mivel is szeretnék foglalkozni az életemben. Tulajdonképpen két dolog érdekelt igazán: a lótenyésztés és a cukrászat. Mivel a cukrász szakma felé jobban húzott mindig is a szívem, ezért ezt választottam, a lovaglás meg csak mint hobbi maradt meg az életemben, de ezt a mai napig sem bántam meg.

A középiskolámat a Pesti Barnabás Szki.-ban kezdtem el és itt tettem le mind a pék-cukrász szakmát, mind pedig az érettségit. A 4 éves szakmunkás alatt sok lehetőségem nyílott, hogy kipróbálhassam magamat a szakmában és bizonyítani is tudjak.

Így részt vettem először csak az évenként megrendezett házi versenyeken, ahol első helyezést sikerült mindig elérnem. Mikor harmadikos voltam, ezeknek a háziversenyeknek és az itt elért helyezéseknek köszönhettem, hogy kijuthattam öt társammal együtt három hétre a Leonardo cserediák program keretén belül Németországba. Itt a program végén vizsgáztunk és diplomát is kaptunk.

Mikor hazajöttem élményekkel, rengeteg érdekességgel és ismeretanyaggal tele, szinte rögtön mentem egy pest megyei versenyre, ahol 2.helyezett lettem

Az igazi meglepetés negyedikben ért mikor a teljesítményem miatt bekerültem az Szkt.csapatba és Nagykörösön a 2. hellyel együtt fel is szabadúltam. Még ebben az évben az UKBA-n első lettem díszmunka kategóriában.

A nyaramat enek örömére Balatonon töltöttem a Pannónia Hotel Neptunban, mint cukrász. Bár elég sok munkám volt és nagyon fárasztó is volt, mégis rengeteget tanultam, azzal, hogy egyedül voltam cukrász és így magamra voltam utalva.

Bizonyítja ezt az is, hogy egy német pár egy cetlire írta rá gratulációját és nyomta az első számú pincér kezébe, hogy hozza be nekem.

Be kell vallanom, hogy ez a darabka cetli többet ér nekem mindenféle kupánál.

És hogy miért? Nos azt hiszem, az életben ez egy kézzelfoghatóbb valósabb elismerés, bizonyíték a tényleges tudásra, mint akármilyen kupa. Következo célom a mestervizsga letétele, ezáltal most minél többet szeretnék megtanulni a cukrász szakmából és az ehhez tartozó minden apró részletrol.

Mindig is a szemem előtt lebegett és lebeg a mai napig is, hogy egyszer lehessen egy cukrászdám, ami, mégha nem is túl nagy, de az emberek szívesen térjenek be és megelégedettebben térjenek haza. Így érthető, hogy tisztelettel és megbecsüléssel nézek fel azokra a cukrászokra, akik a minőséget képviselik és a szakma igazi szeretetét a vendégek elismerését a magukénak tudhatják, akik az életüket tették fel arra, hogy igazi minőség kerüljön ki a vendég elé.